Szeptember 5., [2.rész]

-Na és akkor... Figyelsz? -kérdezte Bogi. -Hahó!
-Jaa, hogy én? Igeenn, ööö izéé itt vagyok. Persze persze... -dadogtam. Naná, hogy nem tudtam levenni a szememről Bencét. Borzalmasan cuki! Tervezgettem, hogy odamegyek. Oké, lehet, hogy rossz ötlet, de átgondoltam. Aztán egyszer csak oda megy Virág. Ő nem szokott csak úgy oda menni bárkihez is. Bence és Virág? Virág és Bence?? Na nee!
-Khm -"mondtam", hogy észrevegyék őket. -KHMM! -kapargattam meg a torkom kicsit (nagyon) hangosabban.
-Mi az? -csodálkozott Bella. Nem észrevétlenül rájuk mutattam és egy kicsit halkan kimondtam a nevüket.
-Az nem lehet! -tiltakozott Bogi.
-Szerintem se! Emó lánnyal? Ő? Áh, tutira nem! -értett egyet Lili.Elmosolyodtam.
-Szerinted? -kérdeztem Bellát. Őt mindig külön kell. ._.
-Hát nem is tudom. Lehet... -tanakozott.
Virág elment onnan. Huh végre!
-Menj oda! -tanácsolta Lili.
-Terveztem -mosolyogtam.
-Naa, menj csak! -bíztatott Bella.
-Oké -fújtam ki a levegőt.
-Hajráá! -kiáltott Bogi. Ezt talán akkor kellett volna amikor én ott vagyok és nem hallja meg senki.
-Hello -köszönt egy helyes mosollyal Bence.
-Szia -köszöntem vissza. Sikerült dadogás nélkül! Szuper!
-Jó a buli, mi?
-Aha.
-Gyere ülj le
-Ó, köszi.
-Hányszor mondtad már nekem, hogy köszi...
-Csak kétszer.
Elnevettük magunkat.
-De azokért mondtad amiért egyátalán nem kell.
-Nembaj. Figyelj, kérdezhetek valamit?
-Nem. LooL, persze, hogy kérdezhetsz.
-Vir.. ág... és.. te...?
-Mivan? Dehogyis!
Felnevetett.
-De Virág nem szokott csak úgy odamenni akárkihez is.
-Na jó... el árulok valamit.
Te jó ég! Mégis csak járnak??!!
-Virág a rokonom.
-Mi??
-Psszt! Nehogy elmond valakinek!
-Ööö... oké.
-De tényleg. Még a kutyádnak se. Főleg, akkor ne ha nagyon pletykás. Meg a szomszédnak se.
-Oké. De nincs kutyám.
-Az nem baj... Ki jössz a kertbe?
-Igen
Sokat beszélgettünk. Nagyon sokat. :) Annyira rendes! És egyszer csak... odaugrott egy béka! Mire felsikítottam. Persze, Bence nevetett. Aztán gyorsan elkergette a békát a kérésemre.:D Ez jó volt. Aztán lassan vége lett a bulinak.
-Kikisérlek -mondta.
-Itt laksz? -csodálkoztam.
-Nem, itt alszok- mosolygott. És és... megfogta a kezem! Te jó ég!!! De ezt senki nem látta a sötétben. Már hajnali 3 volt.
-Holnap delután ráérsz? -kérdezte. Hogy miii?????
-Persze.
-Akkor 2kor ott vagyok érted.
-Jó, és hova megyünk?
-Meglepi.
-Oké. Akkor szia.
-Szia -ment be a házba. Aztán újra kijött egy pulcsival.
-Eszti!
-Igen? -és odanyújtotta a pulcsit. Ez az övé!!!
Belláékat megvártam és hazafele elmondtam mindent... :))
Mikor hazaértünk...
-Hol a kulcsod? Nem veszed elő? -kérdeztem Bellát.
-Azthittem te hoztál!!! -sütötte le a szemét. Már csak ez hiányzott. Amikor beugrott valami. Igen, nekem mindig van tervem.
-Másszunk be és mondjuk anyuéknak, hogy kint éjszakáztunk.
-Ilyen ruhában?
-Miért ne?
-Hülye vagy te.Azért nézzük át a táskánkat. És világítok a telómmal.
-Ok. Ittvan!!! -tartottam fel, mintha megtaláltam volna egy kincset.
-Szuper!
És bejutottunk. Természetesen anyuék már aludtak úgyhogy nem buktunk le. Imádom Pestet!